AKKOR  IS . . .  !                                                                               

Akkor  is  amikor  szomorú, . . .

akkor  is  amikor   fáj, . . .

akkor   is  amikor  nehéz . . .

AKKOR  IS  gyengéden  átöleli  a

mindennapok  valamennyi  pillanatát  a

Létezés  Tökéletessége.                 Karádi  Tamás   2017.

MINDIG.    MINDENHOL.                                                      

Ha  azt  kérdezed  tőlem,  hogy  a  Társad,  a  Barátod  vagyok – e ?

–   akkor  talán  még  nem  érted,  ezért  kérlek  figyelj  és  lásd  :

Felhőből  patak  lettem,  hogy  oltsam  a  szomjadat.

Napként  melegítettelek.

Szél  lettem,  hogy  az  arcod,  a  hajad  simogassam.

Szorosan  átöleltelek,  hogy  megtanuld  szeretni  magadat.

Fogtam  a  kezed,  hogy  vezess  amerre  Te  mennél.

Amikor  elestél,  hagytam,  hogy  Te  állj  fel,

vagy  melléd  ültem,  hogy  érezd :  ott  vagyok.

Ha  elfáradtál,  az  ölemben  vittelek.

Veled  voltam  mikor  sírtál  és  mosoly  lettem  az  arcodon.

Én  voltam  a  tréfa,  a  gyerekek  önfeledt  kacagása,

a  jókedv,  hogy  boldogan  nevess.  Öleltelek,  csókoltalak,

mert  én  voltam  a  Szerelem  is,  ha  szerelemre  vágytál.

Én  vagyok  az  erdők  lombja,  a  madárcsicsergés,

a  tenger  morajlása,  a  virágillat,  hogy  nyugalmat  találj.

Én  vagyok  a  friss  szellő,  a  hullámzó  gabonamező,  a  naplemente,

én  vagyok  a  simogatás  is,  hogy  megpihenj.

Megtalálsz  a  harmatos  fűben,  a  szénaillatú  réten,  vagy  fent

a  csillagok  között  bármikor  –  ha  keresel.

Ott  vagyok  az  álmaidban,  én  vagyok  az   angyalok  puha  lépte,

ölelő  szárnya, hogy  védelmezzelek.

Veled  vagyok  mikor  örülsz,  mert  ott  vagyok.

Mindig.

Mindenhol.

VELED.

Mert     Én  :         Te   vagyok.

Te  pedig  a  Hajnal  vagy,  az  ÉBREDÉS.

Ha  azt  kérdezed,  hogy  a  Társad,  a  Barátod  vagyok  – e  ?

Nem .              Több .           Mi  vagyunk   az   Örök  Létezés.    

Karádi Tamás  2008.

ÍGY TÖRTÉNT

Hosszú és gyötrelmes keresgélés után nehezen, de rátaláltam.

Amikor végre találkoztunk, csak álltunk szótlanul, egymásra néztünk majd lassan egymásra mosolyogtunk.

– Utólag úgy tűnik, Ő mosolygott rám először. Talán előbb felismert. –

Aztán szorosan összeölelkeztünk és egy kis idő múlva a NAGY ÖLELÉSBEN  EGGYÉ váltunk.

Így.  Ilyen egyszerűen.

. . . azóta biztonságban, nyugalomban, egyensúlyban és megértésben élek Magammal.

Veled.

A Világmindenséggel.

A Teremtő Mennyei Atyával és Anyával.

Már azt is tudom:  ketten voltak !

Egy nyugodt, derűs, bölcs öreg és egy nyíltszívű drága gyermek.

2012. augusztus 5.-én a második zarándokutamon Zubiri és Zabaldika között úton Pamplona felé . . .

. . . így találkoztam saját MAGAMMAL.

2012. augusztus 5.-én az úton így találtam rá SAJÁT MAGAMRA.

Így történt.

Karádi Tamás   2012.