A Világról . . .
Ki mondja meg ?
Ha szenvedni kell, ki mondja meg mennyit ?
Vakon tapogatózva markolom a semmit.
Idegen világban mocsokban vergődve,
Lassuló léptekkel merre van előre ? Karádi Tamás 2003.
Láttam a szemed
Láttam a szemed rebbenését 
Mikor a vágyat kérlelte szótlanul,
Mélyen belenézve láttam beteljesülését
Egymásba kapaszkodva vadul.
Karádi Tamás 2003.
Mintha hittem volna
Hittem könnyű lépted angyalszárny suhogását
Mintha felém jöttél volna,
Hittem a szerelem virágát, a szíved tisztaságát
Mintha nekem adtad volna.
Hittem mosolyodat, a bőröd selymét
Mintha nekem szántad volna,
Hittem igéző szemed kék tó tükrét
Mintha engem néztél volna.
Hittem a csókod ízét, a szó igazát
Mintha valóság lett volna,
Hittem a beszélgetést, a bánat vigaszát
Mintha elérhettük volna.
Hittem az összebújást, a tétova mozdulatot
Mintha érintettél volna,
Hittem a testek simulását, a tiszta pillanatot
Mintha megőrizted volna.
Hittem az ölelés utáni ájult perceket
Mintha a szívemig ért volna,
Hittem a jót, az igaz könnyeket
Mintha megkaphattam volna.
Hittem a szerető társat, az összetartozást
Mintha érezhetted volna,
Hittem a szó erejét, a jóvá változást
Mintha megtehetted volna.
Hiszem, hogy beteg, hiszem, hogy gyógyult
Mintha ilyen könnyű volna,
Hiszem, hogy vége, hiszem, hogy elmúlt
Mintha meg sem történt volna . . . Karádi Tamás 2004.
MOST NAGYON 
Az most nagyon jó lenne,
Ha a kezem Hozzád érhetne.
Ha érezném, hogy forró a szád
Ha a kezed felém kinyújtanád.
Ha a kezed felém kinyújtanád,
Ha érezném, hogy forró a szád,
Ha a kezem Hozzád érhetne . . .
Az most nagyon jó lenne ! Karádi Tamás 1985.
Megállok majd
Megállok majd, még egyszer visszanézek és könnyes lesz a szemem talán,
Nem merengek soha többé a tavasz virágillatán.
Amikor már nem leszek, akkor jössz rá : voltam.
Hideg szél fúj, senkié lett álmokkal birkózik a porban . . . Karádi Tamás 1986.
Elhamarkodtam
Gyötör a nyomasztó megbánás,
Belülről mardos egy keserű emlék,
Serpenyőben rántotta meditál:
– Mégis inkább kiscsibe lennék. Karádi Tamás 1987.
Nem kell
Nem kell, hogy mindenben egyetérts velem, ahogy eddig sem kellett volna.
Nem kell, hogy mindenben ellentmondj nekem. Mint ahogy eddig sem kellett volna . . .
Karádi Tamás 2012.
Végre írtál
Lassan földre hull egy dérlepte levél
s a fagyott földön tovább reszket.
Ha a metsző muzsikus újra zenél,
Nekivág a végtelennek.
Fagyos páncéljukat pengve csattogtatják
Az egykor büszke, lombos ágak
S elmerengve jut eszébe a zöld tavasz
A dermedt fának.
Leveled vártam hitetlen türelemmel, s a fuldokló kilépett a partra.
Egy halvány út jött tétován elém, s elvakult képzeletem csillogó szemmel feléd botladozott rajta.
Reggel a fán még varjú károgott, de én már éreztem a tavasz illatát.
Karádi Tamás 1986.
Neked írom aki jól megnézel és véleményt, ítéletet alkotsz. MAGadat nézed, MAGadat látod.
ÉRTELEK, mert EMLÉKSZEM
Emlékszem, ott álltunk mindannyian. Sorban. Tele Reménnyel, izgatottan. Éppen indultunk. Tervezgettünk. Vajon milyen lesz ?
TÖKÉLETESEN EGYformák voltunk akkor. Azonos Fénnyel, ragyogással, a legmagasabb rezgésszinttel, a Teljes Teljességgel.
Pont választanunk kellett. MINDENT. Feladatot, lehetőségeket, adottságokat, társakat, szülőket, meghatározó szereplőket, szerelmeket, tanulnivalókat . . . és még mennyi-mennyi egyéb körülményt és tulajdonságot !
EMLÉKSZEM, ahogy választanom kellett. Mindenből. Hogyan válasszak ? Jó lesz majd nekem ? Jó lesz majd Neked ?
Emlékszem, számomra a legnehezebb választások a külsőségek és a belső mélyebb, tartalmas dolgok között voltak.
Volt feszes és rugalmas bőr, és voltak nagyon erős, hihetetlen energiájú karok amelyekkel mindent véghezvihetsz. Ebből a legerősebbet választottam inkább, amivel mindent elbírok úgy, hogy a leglágyabb ölelésekre is képes egyben. Elég hosszú is, hogy sokan beleférjenek az ölelésbe.
Magas homlokot kértem a sok tanuláshoz és gondolkodáshoz.
Szemekből a legráncosabbat választottam a vidámság és a sok nevetés miatt, ezzel tudok hunyorogni is, hogy Téged jobban lássalak és a tőlünk távolabbi dolgokat is.
Fülből akkorát, amivel azt is hallom amit nem tudsz vagy nem mersz kimondani, sőt hallom a már távoli Ősök szavait és az Ősök Hagyományának hangjait.
Erős lábakat messzire menni.
Hangból a csendes, magyarázós, vigasztalósat kértem – pedig volt sok kiabálásra való is. – Tudd és értsd meg : ha valaki nagy bajban van, nagyon fél, bántották, akkor kiabálni fog, mert kicsinek és sebezhetőnek érzi magát. Minél hangosabban kiabál, annál gyengébb és sérülékenyebb belül. Aki kicsinek, sebezhetőnek érzi magát, azt ne bántsd még Te is. Legyél erős. Kiabálni könnyű, kiabálni mindenki tud. Tanulj meg vigasztalni, vagy legyen erőd csendben maradni. – Így tanítottak.
Alaptermészetből lett a “többnyire derűs és nyugodt”.
Így folytatódott hosszasan, már majdnem minden megvolt az induláshoz.
Végül vállat direkt széleset ADTAK. Azt mondták, hogy a segítéshez kell, mert nem csak a magamét kell vinnem, néha másokét is el kell bírnom. Sőt ! – Nagyon figyelj, ha bármikor fájni fog a vállad, az azért van, mert nagyon sok ölelés maradt benne – mondták.
Légy BOLDOG ! A VILÁG A TIÉD ! NEKED ADJUK. MINDEN ÖRÖMÉVEL, MINDEN BŐSÉGÉVEL. De arra vigyázz, hogy semmit meg ne tarts ! Mindent meg kell osztanod azok között akiket a gondjaidra bízunk. MOST MENJ ! – Ez volt az utolsó üzenet, mielőtt elindultunk.
. . . és most itt állsz, engem nézel. Látom én, de mondod is.
Csak a külsőségeket, az anyagi világ megjelenését látod, az idő múlását nézed és a ráncaimat vizsgálod.
Vajon Te értesz engem ? Te emlékszel ?
Mit nézel rajtam ? Mit látsz rajtam ? Milyennek látsz ? Látod azt aki VALÓJÁBAN vagyok ? A mélységet, a tartalmat ? A LÉNYEGET ?
MEGÉRTELEK, mert EMLÉKSZEM.
Bár látom az irigylésre méltó feszes bőrödet, a fontos külsőségeket, értem az erőfeszítéseidet a KÜLSŐ fiatalságod illúziójának megőrzéséért, a látszólagos magabiztosságod, a felszínt, a pénzes fölényt, a megfelelni vágyást, a gyakori elitista sznob kirakatot, de látom és érzem belül mélyen a LELKED súlyát, az örömeidet és hallom a sok ölelnivaló bánatot, kétséget és segélykiáltást is.
Miért ÉRTELEK ?
Mert EMLÉKSZEM ! Hogy mennyit töprengtem. Gyarló voltam ott, most is az vagyok. Csak egyetlen-egy pici hajszál választott el . . . EMLÉKSZEM. Felismerlek MAGAMBAN.
Én is majdnem azt választottam.
2022. október